Sziasztok, amint láthatjátok ez az antimese.blog.hu. Ennek az oldalnak a célja elsősorban a szórakozás lenne, de emellett lehet hogy fogtok találni elgondolkodtató, sőt, sokszor értelmetlen irományokat, amik nem fognak tetszeni nektek. Ez rendben is van, elvégre azt olvashatjátok majd, ami benne van a fejemben, ez pedig igazából nagy kuszaságot jelenthet...
Igazat megvallva, a kezdetet utálom a legjobban. Elsősorban tapasztalatlanságom nyomán nem nagyon tudom mit írjak egy blog első bejegyzésébe, úgyhogy inkább mesélek egy rövid kis sztorit - Mielőtt bárki felfedezné magát a történetben most mondom, hogy ez egy fikció ;)


Épp most sütött ki a nap. Tavasz volt már rendesen, mégis most olvadt csak el az utolsó hókupac (ismerős? nem hinném). Kezdett melegedni az idő. Kristóf, vagy ahogy barátai becézik Kisi, is élettel telve indult el panelházából. Nem volt nála semmi. Mindössze a túlértékelt, bántóan drágább almást vitte magával. Pénze nem volt, anyja meghalt, apja csak havonta ha hazajárt - akkor is ittasan. De hát nem érdekelte, hisz apja egy sikeres vállalkozó ember volt, csak éppen a piát is egészséggel fogyasztotta. Nem mondhatom, hogy kifejezetten jó viszonyban lettek volna, egymáshoz se szóltak - nem mintha lett volna rá lehetőségük. De Kisinek ez nem volt gond, neki csak az apja pénze kellett. És hát nem gazdálkodott vele igen jól. De legalább volt neki egy mobilja, amit büszkén hordhatott magával. Az más kérdés, hogy belül korgott azért rendesen. Ilyen ez a kis tizenhat éves: Inkább tartsák őt menőnek, mintsem egyen pár falatot. Így maradt neki az éhezés. A panel ajtaján kilépve se volt sokminden a gyomrában, de hát mit tehetett, vártak a haverok. A tizenkét napos éhezés még egy effajta fiúnak is megártott. Nem nagyon tudott koncentrálni, kigondolt döntéseket hozni meg végképp nem. De hát ott volt neki imádott telefonja, amivel egy merőben jobb társaságot tudott magáénak. Nem akarta őket megvárakoztatni. Késésben is volt, sietnie kellett. Így elkezdett egyre nagyobb lépéseket tenni, mígnem eljutott a futás folyamatáig. Erősen sütött már a nap. Kiverte a víz, energiára szomjazott. Elkezdett dülöngélni futás közben. Érdekes látvány volt. A járókelők azt hihették, valami perverz alak futhat a nők után. Kezei is lógtak, de sikerült az egyikkel visszaraknia a mobilját, amely közel volt ahhoz, hogy megismerje a beton kellemes melegét. Ezek után hirtelen lassítania kellett, pirosat mutatott a lámpa. Nem tette...Csak futott és futott lelépve a járdaszegélyről rá a zebrára. Egy terepjáró ütötte el, nem volt esélye. Holtan feküdt az aszfalton. Telefonján közben jött egy hívás. Mindhiába...