Eme egymondatos bevezetés alatt olvashatjátok versikémet a mindent megjárt ötvenesről, azaz a jómódú utcaseprőről.
Egyszer volt, nem is olyan rég
Egy pillanat? vagy csak egy emlék?
Az utcaseprőt láttam az aluljáróban még
Nem volt neki más, csak egy emlék:
Gyerekkorából szívesen felejtene
Apjáról semmi nem jut eszébe
Anyját viszont látta vagy ezerszer
Pia futott rajta, egészen az eszébe
Sanyarúan nőtt fel
Iskolába noha nem járt
Anyja viszont sepréssel ekézte
Éj-nappalon át
Jobb dolga hát nem volt
Kiment az utcára seperni
Legyen azon kátrány vagy kosz
Ő megtisztítá, oszt ennyi (-Ne verselj parasztosan! -Bocs)
De egyszer csak ráunt a kölök
Aki már felnőttkorú "rém" lett (haha -.-)
Hiányzott neki valami: öröm
Mi neki csak a mesékből rémlett
Elment hát a házból, amint lehetett
Köszönnie a Jóistennek kellett
Kábult anyja részegen zajt nem keltett
Kabátot nem vett, az a Jóistennek kellett
Viszont az a világ mi szeme elé tárult
Kövér vigasz volt satnya életében
Egy kaszinóra lelt, egész éjjel bámult
Ilyen még nem volt satnya életében
Volt pár forintja nem vitás
Rátette a hetesre
Fogalma sincs, nem vitás
Rátette a hetesre
Na de ami aztán jött!
Várj csak kedves olvasó!
Ő vitte a bónusz kört!
Ó, te kedves olvasó!
És olyat érzett mint még soha
Boldogság tört ki testében
Virágok szépe, pillangók sora
Futott át testében
Istenként tekintett magára
Kinek hihetetlen erői lennének
Rá is fejelt a kasszára
Amitől sebes lett. és pénzes
Nyereménye viszont nem tart soká
Nyaralót, nőt vesz belőle
Berakja hát maradékát
Kamatozzék belőle
Addig viszont dolgoznia kellett
De nem értett semmihez
Így hát sepernie kellett
Mit nézni sem érdemes
Így jutánk vissza aluljárónkhoz
Hisz vége van történetének
"Tanuljatok"- szólt a hallgatókhoz
Mert az ész az, mi éltet
