- Azt hiszem vége van ennek Mary Rose.
- Miért mondod ezt Jonathan?
- Mert ezt így nem folytathatjuk tovább.
- Anyám miatt, tudom. De mit tehetek, ha egyszerre öttel szereti csi-
- De a lagzinkon! Úgy kellett a gyerekeknek bemagyarázni, hogy az anyád csak nagyon szereti a nyalókákat!
- Lehet elszaladt vele egy kicsit a ló, de
- Egy kicsit?! A múltkor azt hitte, hogy haldoklom, ezért szájon át lélegeztetett, és fogdosott. Pedig csak aludtam! Mary Rose, sűrgősen beszélned kell az anyáddal!
- Jonathan, hagyj egy kis időt neki, tudod, hogy nemrég halt meg a férje, és mindössze csak egy férfire
- EGY férfire?!
- Jó, férfiakra vágyik, akik kielégítik vágyait. 
- Nézd drágám, hagytam én már neki elég időt. Mégis képtelen volt felfogni mind a hat kettesben töltött éjszakánkkor.
- Lefeküdtél anyámmal?!
- Csakis a cél érdekében.
- De ő az anyám!
- Mégis mit vártál? Hogy nézzem ölbe tett kézzel ahogy anyád mindenféle jött-menttel kavar? Gondoltam, ha felajánlom magamat akkor végre csillapodni fog az éhsége.
- Mindezt hatszor?!
- Meg...megzsarolt...
- Mégis mivel?
- Hogy ha egy nap nem megyek el hozzá, akkor levágja a farkamat. Ezek után meg megszorította az ezredes hű szolgáit, csak azért hogy tanúsítsa, nem viccel.
- Ma mentél?
- Pont ez az, elszöktem tőle. Épp ki akarta próbálni velem a diótörő pózt. És amint megjelent kövér lábaitól szétszakadó harisnyában, kezében kettő ipari kalapáccsal őrülten felém mosolyogva, rájöttem, hogy elég, nincs tovább. Felálltam, hangommal a gumiférfijához tereltem, és otthagytam őket kettesben.
- Az én édesanyám...(szemei könnyre csordulnak)
- ...
- Te!...Te gazember!...Ha megtudja, hogy átverték, elkezd csapkodni azzal, ami a kezében van! És ha véletlenül eltalál egy gázvezetéket, akkor mindannyian megha...