Mielőtt bárki feljelentene személyi jogok megsértése nyomán, már most leszögezem, hogy ez egy kitalált történet, és írásommal nem akartam megsérteni sem a tokajiakat, sem a harcias cseréket. (bárkik is legyenek azok)

Május volt, májusi idővel. Se nem meleg, se nem hideg. Tokajban járunk egy gimnázium előtt, ahol épp egy osztály gyülekezik. Mogorvák voltak, hisz még csak reggel nyolcat ütött a ibolya színűre lefestett református templom nagyharangjának erősen kopott, szomszéd faluból lopott botja. Mindez vasárnap.
A kissé dühössé váló gyerekek már csak a tanárukat várták. Erzsi néni, kinek bal szemét bekötötték, hogy ne lásson 3D-ben, pedig csak nem jött. 8 óra 10 lett hirtelen, a busznak mennie kellett ahhoz, hogy elérje a repülőt Pesten, csakhogy nem indulhattak el a Kalóz, így nevezik Erzsi nénit a gyerekek, hiánya miatt. További 10 perc telt el. A gyerekek meg megunták az egészet, és minden harciasságot nélkülözve, hazahúztak a francba.